A strukturális hibákat nem lehet kijavítani; a korrekciót a rendszer végzi el azzal, hogy összeomlik.
Nassim Nicholas Taleb
Ritkán szoktam megindokolni a képeket vagy a mottókat, mert igyekszem, hogy azok organikusan illeszkedjenek a mondanivalóhoz. De most indokoltnak érzem, hogy innen indítsam a Rák újhold üzenetét.
Az Ízek, imák, szerelmek című filmben hangzik el ez a mondat:
„A gyerek olyan, mint egy tetkó az arcodon. Nagyon kell akarnod.”
A sorsdöntő változások, az élethosszig tartó elköteleződések látható nyomot hagynak rajtunk – és alaposan meg kell fontolni őket, mielőtt belevágunk.
A nő arcán lévő iránytű-tetoválás valami ilyesfajta elkerülhetetlen irányváltást jelképez. Lesznek, akik tudatosan vállalják a változást, és büszkén viselik a döntéseik nyomát. Mások viszont úgy érezhetik, a külvilág kényszeríti bele őket valamibe, amitől nem lehet egykönnyen megszabadulni.
A mottóként választott idézet Talebtől pedig nemcsak személyes, hanem kollektív szinten is leírja a mostani időszakot:
Egzisztenciális mélységben vagyunk – egyénenként és közösségként is. Megpróbálhatjuk a felszínt javítgatni, a látszatot fenntartani, de ez már nem elég. Itt rendszerszintű átalakítás történik.
Ezt támasztja alá a Rák 5°-ának sábai szimbóluma is:
„Az autó elakad a síneken, amit megállíthatatlanul elsodor a vonat.”
Az autóroncs képe azt mutatja: az ego sérül, de a lélek túlél. Lehet, hogy a régi identitás megy tönkre – de ez nyitja meg az utat a valódi irányhoz. A mostani újhold nem egy kis kátyú az úton. Ez már sorsütközés.
Épp tegnap, tarot-oktatás közben merült fel, hogy a magyar nyelvben az egzisztencia szót leggyakrabban az anyagi helyzetre értjük.
„Egzisztenciális problémák” – azaz nincs pénz, lakás, állás.
„Anyagi egzisztencia” – van lakhatás, jövedelem, biztonság.
Ebben az olvasatban az egzisztencia az élethez szükséges minimális feltételeket jelenti – tehát az anyagi keretet, ami a fizikai lét megtartásának alapeleme.
De a szó eredetileg a latin existentia kifejezésből ered, amelynek jelentése: „létezés”, „fennállás”, „megjelenés a világban”. A filozófiában az egzisztencia a tudatos, reflektált emberi lét – az önazonosság, a szabadság és a felelősség kérdéseinek vállalása.
És meglepő módon: a két olvasat összefügg.
Az emberiség identitásválsága nemcsak lelki síkon zajlik. Anyagi vonatkozásai is vannak. Főleg abban a világban, ahol a pénz az a médium, amin keresztül az egzisztenciánk társadalmilag láthatóvá válik.
Ez a modern kor „vívmánya”: a rang alapú társadalmak helyét átvette a pénzalapú hierarchia. A gazdaság pedig – bármennyire racionálisnak tűnik – valójában társadalmi konszenzusra épülő rendszer: a bizalom, értékítélet és szabályozás láthatatlan szövetéből áll.
Amikor válság következik be, az mindig valamilyen alapvető strukturális hibát jelez: túlzott egyenlőtlenségeket, eladósodást, fenntarthatatlan fogyasztást, a valós értékek és a látszat-értékek szétszakadását vagy a pénzügyi spekuláció túlburjánzását.
De ezek nem csupán technikai hibák. Ezek világképi zavarok. A válság nem megrontja, hanem felfedi a már eleve diszfunkcionális rendszereket.
A világméretű egzisztenciális válságok fejlődést szülnek – ahogyan egy egyéni trauma feldolgozása után is új értékrend kialakítás szükségeltetik.
1929 után totális összeomlás (világméretű háború) következett, de szociális szinten hatalmas mértékű előrelépés követte - például a női szerepek itt tudtak kimozdulni a több száz éves bebetonozott struktúrákból.
A következő kisebb válság az 1970-es olajválság volt, ami a zöld gondolkodás kezdetét, az energiahatékonyság szükségességét szülte meg.
2008-ban, a Plútó Bakba lépésével az egész pénzpiac megremegett - kipukkadt a globális méretű hitellufi - de ezt a decentralizáció, kriptovaluták megjelenése, új bizalmi rendszerek kiépülés követte.
2020-ban szintén érdekelt volt a Plútó (együtt állt a Szaturnusszal), amit mi pandémiaként, globális sokként éltünk meg. “Cserébe” viszont elkezdődött az új munkastruktúrák kiépülése, a távmunka elfogadása, a digitalizáció felgyorsulása, illetve ez már a rugalmasság, az alkalmazkodás, a reziliencia “előszobája”.
Jelen pillanatban is egyszerre van jelen a gazdasági- és az identitásfeszültség. Az emberek többsége nem önként fejlődik. Ezért kell „kirántani alólunk a szőnyeget”, hogy a földre huppanva újra felálljunk.
Pedig nem törvényszerű, hogy csak a krízis tanítson. Dönthetnénk úgy is, hogy
– nem egy betegség hatására kezdünk egészségesebben élni,
– nem egy veszteség miatt becsüljük meg jobban a kapcsolatainkat,
– és nem egy felmondás után kezdjük el keresni valódi hivatásunkat.
A Rák újhold ezeknek a mély, belső érzelmi elhatározásoknak a lehetőségét indítja el bennünk.
Az újhold képlet ténylegesen olyan, mint egy iránytű:
A főtengelyek egy úgynevezett nullfokos kardinális keresztet rajzolnak ki. A 0°-os tengelypontok nem finomhangolást jeleznek, hanem ALAPRESET-et: ki vagyok én (AC), hogyan tükröződöm a világban (DC) – vagy inkább a világ hogyan tükröződik bennem –, honnan jöttem (IC) és merrefelé tartok (MC).
Ez utóbbi különösen hangsúlyos most, hiszen a Nap, a Hold és a Jupiter szoros együttállásban emelkedik az MC közelében. Ez az együttállás nem csupán új ciklust nyit – spirituális célt, mély meggyőződést keres, olyat, amivel szívvel-lélekkel és teljes odaadással tudunk azonosulni.
Intuíciók, megérzések, finom belső „hívások” segítenek beállítani az új irányokat.
De ha nem hallgatunk rájuk, a külvilág válik katalizátorrá. A Szaturnusz (Mesteri kezdet) és a Neptunusz a deszcendensről hallatja a hangját: ők egyszerre képviselik a határokat és az illúziókat, a kemény tapasztalatokat és a puha bódulatokat, a konkrét cselekvést és az álmodozást.
Karmikus korrekciókat hajtunk végre - de valójában egytelen dologba van csak beleszólásunk: aktívan részt veszünk ebben a folyamatban, vállalva a döntéseket és az ezzel járó felelősséget vagy passzívan elszenvedjük és hagyjuk hogy a körülmények a fejünk felett átnyúlva helyettünk hajtsák végre a pályamódosítást.
Nem lesz megállás, nem lesz lassítás, legalábbis a közeljövőben nem. Az Uránusz ugyanis szintén a jegyváltás küszöbén áll és a Vízöntő Plútóval, illetve az aszcendensre adott trigonnal már az új gondolkodás paradigmáját körvonalazza fel. Az önkifejezés felvállalása radikális, regeneráló erejű lehet - ha hajlandóak vagyunk széttörni a régi mintákat.
Az új tanítások, új hitrendszerek, új látásmódok már nem könyvből jönnek, hanem belülről fakadnak.
Ha úgy érzed, hogy benned is elindult ez az újrakalibráló változás és szeretnél ránézni az asztrológiai képleted irányjelzőire, keress bátran – akár egyéni elemzésre, akár egy támogató beszélgetésre!
🌐Bővebb információ