Éjféli fordulat
Telihold a Bak havában: 2025.01.13
“Életünk eseményei hasonlítanak (...) a kaleidoszkóp képeihez, melyeknek minden fordulatánál mást és mást látunk, holott voltaképp mindig ugyanaz van a szemünk előtt.” (Arthur Schopenhauer)
Nem olyan ritka, hogy éjfél környékére esik egy-egy telihold vagy újhold. Legutóbb például tavaly, február 9-én - pontosan 23 óra 59 perckor - vált egzakttá az újhold. Annak a posztnak a címe ez volt: “Kő kövön” és azóta tényleg fenekestül felfordult minden.
Most a Bak-Rák teliholdja kerekedik ki röviddel azelőtt, hogy az óra elüti az éjfelet. De milyen szempontból érdekes, hogy hány óra van? Maga az asztrológiai képlet egy tér-idő koordináta, ahol a vízszintes tengelyek jelölik ki a teret (a horizontot), a függőlegesek pedig a delet és az éjfélt, aminek viszonylatában rögzítjük az adott planéták látszólagos helyzetét.
Itt például a mostani telihold-pillanat égtérképe látható. Fent magasan a Hold világít, közel hozzá a Mars vöröse ragyog. A horizont felett látható még a Jupiter és az Uránusz, de az össze többi bolygó a Nappal együtt a látóhatár alatt a “homályban” pihen.
Az asztrológiai programban mindezt így látjuk:
Az éjfél nagyon izgalmas mutató: ez a horizont egyik közepe - pontosabban a talppontja. Ezen “támaszkodik” a képlet - itt vannak a gyökereink, amik táplálnak vagy épp elszívják az energiánkat. Ehhez képest húzzuk meg a teret, a világunk határait, amit ki tudunk tölteni. Erős támasztékkal jobban tudunk növekedni, tágulni. Kevés embernek adatik meg, hogy egészséges családi gyökerei legyenek, főleg itt Kelet-Közép-Európában bizony van a “hátizsákunkban” rengeteg félresiklott történelmi és transzgenerációs minta. De életünk alapjainak megismerésével, a sémák kigyomlálásával, a gyökerek gyógyításával sokat javíthatunk a kezdeti “hendikepeken”.
Az éjfél így egyszerre az időnek is fordulópontja: a nap kezdet és vége is egyben. Amikor az újhold vagy a telihold “fordul itt át”, az valamilyen szempontból egy szellemi-lelki újrakezdést jelent. A tavalyi újhold a friss kezdetek energiája volt. Ott a legmélyebb változással kapcsolatos érzelmi igényeinket tudatosíthattuk, összhangba kerültünk önmagunk és a világ jelen pillanatban zajló individualista törekvéseivel. A szívvel-lélekkel való lelkesedés, az elindulás lendülete gördített minket előre.
A mostani telihold sokban különbözik tőle. Egyrészt a Bak-Rák tengelyről van szó, ami a felelősségvállalás, a komolyság, az elszántság, a céltudatos kitartás - szemben a hirtelen fellángoló, impulzív, “kő kövön ne maradjon” változást követelő Vízöntővel szemben. Az a kezdő lökésről szólt, most pedig azt kell felépíteni, hogy hogyan tudjuk összeegyeztetni a változtatni akarásunkat a lehetőségeinkkel. Milyen erőfeszítéseket, lépéseket kell tenni azért, hogy eljussunk oda, ahova szeretnénk.
Most vagy egy fejlődés csúcspontján érezhetjük magunkat vagy az óriáskeréknek azon magaslati gondolájában, ahonnan szertenézve új perspektívákat fedezhetünk fel. Letisztulhat bennünk az, hogy milyen érzések, vágyak, igények munkálkodnak bennünk. Feszültséget is tapasztalhatunk, ami azzal függ össze, hogy harcolnunk kell azért, hogy jobban önmagunk lehessünk, hogy a létezésünk nagyobb integrációját érhessük el.
A Bika Uránusz teliholdhoz ilyen formában utoljára fog kapcsolódni (jövőre lesz még egy brutál újhold-konstellációnk). Az ő szerepe, hogy közvetítsen a bennünk rejlő látszólagos ellentétek között. Ezek az ellentétek részben az otthonról hozott minták - a már említett gyökerek - melyeknek a meghaladása mindig valamiféle belső feszültséggel jár. Hiszen jobban, boldogabban, önazonosabban szeretnénk élni, mint a szüleink, nagyszüleink - s vajon ezt szabad-e? Van-e felhatalmazásunk erre a teljességre? Lehet-e a valóságot másképp értelmezni, mint ahogy azt gyerekkorunkban megtapasztaltuk?
Sőt, a Vízöntő Plútó kapcsán a kérdés még távolabbra mutat: lehet-e a valóságot másképp értelmezni, mint ahogy azt az elmúlt generációk, évszázadok során megtapasztaltuk?
A valóságunk egy kaleidoszkóp: bizonyos mennyiségű színes üveggyöngy áll a rendelkezésünkre, mégis szinte végtelen a látható minta, amit magunk elé kirajzolunk. És a végtelen valóságokon túl a befogadó énünk is újabb dimenziókkal bővíti mindezt. A képletes optikai eszközbe annyiféleképpen pillanthatunk bele: nyitottan, csillogó gyermeki szemmel, beletörődő, megszürkült unalommal, céltudatos elszántsággal, mintakereséssel, a játék örömével - s megint újabb fénytöréssel gazdagodik a valóságérzékelésünk.
A 2025-ös év első teliholdja azt mutatja: rengeteg feszültséggel teli fordulat vár ránk. A holtpontról minden át fog billenni ilyen vagy olyan irányba.
A dolgunk: a saját fókuszunk csiszolgatása…