A felkelő napforduló
Rák jegyében a Nap: 2025.06.21 - 2025.07.21
"...az embernek két útja van: az ősök útja és az istenek útja. Így szól a keleti szent könyv: az ősök útja a családoké, a nemzeteké, a törvényeké, az emberiségé. Mindnyájan ezen járunk, amíg nevelnek bennünket és tanulunk. Ezen járunk, amikor nyelvünket és szokásainkat tiszteljük, amikor emberi hivatásunkat betöltjük. Az istenek útja a lelkiismereté. Mindnyájan erre lépünk, amikor kiemelkedünk abból, amit tanultunk, s amikor azt tesszük, ami túl van nyelven és szokáson és törvényen és családon és nemzeten, és amikor betöltjük feladatunkat, amivel bennünket az Isten bízott meg."
Hamvas Béla
Ez az idézet ismerős lehet azoknak, akik régóta követik a blogomat. Ezzel indítottam útjára a Halak Szaturnusz időszakát, és általa egy olyan belső, önismereti célt is megfogalmaztam, amelynek lényege: tegyük újra egészségessé a gyökereinket.
Hamvas idézete így folytatódik:
A két út hosszú időkig egy vagy legalábbis párhuzamos. De van idő, amikor a kettő egymástól eltér. Sohasem az istenek útja hagyja el az ősökét, hanem mindig az ősök útja hagyja el az istenekét. És ha, mint ma, a két út között a távolság egyre nő, és ha, mint ma, az ősök útja már éppen az istenek útjával ellenkező, kell valakinek jönni, aki azt mondja: megállj!
2023-ban elkezdődött ez a bizonyos “gyökértakarítás”, rengeteg családi és transzgenerációs mintával szembesülhettünk. Pontosabban szinten minden önismereti folyamatban ezzel kell szembe néznünk – most azonban a direktség és az intenzitás kapcsolt brutálturbó fokozatra.
A gyökerek nem most sérültek. Valahol a távoli múltban – talán a feldolgozatlan háborús sebek, az elhallgatott veszteségélmények, a mélyre zárt traumák – „fertőzték meg” életünk fáját.
Aki mélyre ásott önmagában, láthatta: nem elég a tisztogatás. A környező föld – a körülmények, amelyek között élünk – szintén szennyezettek. Eljön a pont, amikor muszáj magunkat, az identitásunkat átültetni egy táplálóbb közegbe.
Ez nem a múlt megtagadása – éppen ellenkezőleg. Visszük magunkkal az eredetünk esszenciáját: családunk, otthonunk, hazánk lényegét. De lerázzuk róla mindazt, ami már nem táplál, csak gátol. A mérgező kötéseket, a generációkon át cipelt bűntudatot, a kimondatlan fájdalmakat, amelyek helyett új gyökérzetet eresztünk – mélyebbre, szabadabban.
A Rák jegy eleve ezeket a témákat hordozza – a hovatartozás, a gyökerek, az érzelmi örökségek kérdését. Most azonban különösen hangsúlyossá válik mindez, hiszen napfelkeltekor lépünk a jegybe. A Nap nem csupán megvilágítja ezeket a rétegeket, hanem azonnal a fénybe emeli.
A vele szorosan együtt álló Jupiter már hetek óta dolgozik a mélyben: fellazítja a terepet, hogy végre kibújhassunk a múlt csigaházából. Most azonban nemcsak lehetőséget, hanem óriási lökést is kapunk ehhez. Ez a napfelkelte egy új belső világosság kezdete lehet.
Különösen izgalmas, hogy a Szaturnusz munkáját – még a Halakban – a Neptunusz felügyelte, most pedig együtt, már a Kos legelejéről gyakorolnak nyomást az identitásunk megszületésére. Ez nem finom noszogatás – ez kozmikus ébresztő. A két lassú bolygó nem hagyja, hogy visszameneküljünk a régi sémákba.
Arra ösztönöznek minket, hogy a szétáradó érzelmekkel való sodródás és a (tanult) tehetetlenségtől elinduljunk végre az egyéni személyes cselekedett és a határozottság felé.
Szaturnusz és Neptunusz az új belső irányvonalaink koordinátáit rajzolják az égre – és ehhez az aszcendenssel együtt álló Polaris, a Sarkcsillag adja a mágneses hegyet. Lehetőségünk van újraálmodni önmagunkat, újrafogalmazni azt, amit a világról, a hovatartozásról és a rendről gondolunk.
A Sarkcsillag az útmutató, az állandóság a változás tengerében. Ha őt megtaláljuk magunkban – és követni akarjuk –, muszáj felfelé fordítanunk a tekintetünket. A magasabb szellemiség felé. Ez a napfelkelte nemcsak a fényt hozza el, hanem a belső irányváltást is.
Újrakalibrálhatjuk magunkat a rég elveszett isteni úthoz.
A fény csúcspontján
A Midsummer, vagyis a nyári napforduló ünnepe a fény elérkezésének és lassú visszafordulásának misztériuma. Európa-szerte ünnepelték már a kereszténység előtti időkben is, főként Skandináviában, a Baltikumban, a kelta és szláv vidékeken, de még a mediterrán térségekben is megvoltak a maga rítusai. Az ünnep lényege mindenhol ugyanaz volt: a fény maximumát tisztelni és a természet fordulópontjára ráhangolódni.
A keresztény világban később Szent Iván éjszakája néven vált ismertté (június 23-ról 24-re virradóan), de a pogány gyökerek mélyek és elevenek maradtak.
A Midsummer ünnepe átjáró a világok között. A fény elérte a maximumát – és ez egy küszöb, amin átlépve már elindul a lassú, tudatos befelé fordulás.
Ez a nap egyszerre hordozza:
a kiteljesedést (Nap tetőzése)
és az elinduló leépülést (a fény fogyása)
Ezért is vált a belső szent nász, a lélek és a természet összehangolódásának ünnepévé. Ilyenkor minden látható világon túlmutató, és az ember is egy kicsit közelebb kerülhet ahhoz, amit sorsnak, isteni iránytűnek, lélekútvonalnak nevezünk...
Ez a napforduló azonban a szokásosnál is erőteljesebb: nemcsak a fény csúcsára érkezünk, hanem egy olyan kozmikus pillanathoz is, amikor a belső irányváltás szinte elkerülhetetlenné válik. Minden azt üzeni: most tényleg mozdulni kell.
A havi áttekintés heti összefoglalók formájában érkezik!
Ha úgy érzed, a Rák hónap üzenete különösen megérintett – szeretettel várlak egy személyes konzultációra. Várlak akkor is, ha közeleg a születésnapod és szeretnéd tudatosan megtervezni az előtted álló évet!
🌐Bővebb információ